Vörösmarty Mihály – A merengőhöz – Szoktál egy hosszú úton kibámulni az autó ablakán, nézni a távolba és csak tűnődni az élet nehéz kérdésein? Vagy kiülni a főtéri kávézóba és az embertömeget figyelve elmerülni egy régi emlékben? Lógattad-e már a lábad a Dunába és kívántad azt, hogy bárcsak épp egy repülőn utaznál a vágyaid felé?
Dsida Jenő verse a karanténidőszakban készült, amikor sokféle érzés kerítheti az embert hatalmába. Ebben az alkotásban a magányé a főszerep, mely olyan elemi erővel hat, hogy szinte kívülről látja magát az ember, miközben végigjárja annak fokozatait.
Azt gondoltam – Egy fiatalember megpróbálja megosztani a “világgal”, hogy mennyire szerelemes, de senki nem figyel rá. A magány sajátos átélése – vidám felfogásban – Vörösmarty Mihály verse alapján
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ELFOGADOMNEM FOGADOM ELADATVÉDELMI IRÁNYELVEK
Legutóbbi hozzászólások