Petőfi Sándor egyik legszebb szerelmes versének mozgásművészeti adaptációja, légies metafórái táncban és árnyjátékban. A térben nincs más, csak egy női test, mely maga a fa. Törzse és gyökerei a szilárdan álló, mégis játékos női lábak. Lombja, ága, virága, a finoman játszó női kar és beszédes kézjáték. Minden természeti jelenséget ez a női alak elevenít meg, a férfi, nő iránti érzéseit, egyre fokozódó vágyát is, az egyesülést, amiért mindent vállal. Ez a fa ami összekapcsolja a világ vertikális egységeit, gyökereivel és lombjával kommunikál a mennyei égi szféra és pokol között.
Alkotók:
Rendező: Tóth Karolina
Verset mondja: Tóth Levente, mozgás, ötlet: Tóth Karolina
Időtartam:
1 perc
Legutóbbi hozzászólások